2018. május 1.
XVII. évfolyam 5. szám.
Éljen Május 1!
Éljen Május 1!
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István, Kamarás Klára
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A
MERCATOR STÚDIÓ
kiadásában megjelent
e-könyvek innen is nyithatók

Bittner János: Rohanj!
Fetykó Judit: A kapun túl
Fetykó Judit: Ablakvitéz
Fetykó Judit: Epreskert
G. Ferenczy Hanna:
A kereszt árnyékában
G. Ferenczy Hanna:
Túl a netovábbon
Kamarás Klára: Álmok útján
Kamarás Klára: Letenyei fák
Sárközi László: Csikágó
Sárközi László: Hellén szerenád
Pápay Aranka: Örvények felett

A MEK-ről letölthető művek

Albert Lörincz Márton: Törtarany.
Albert Lörincz Márton: Kronosz kövei
Bodó Csiba Gizella: Válogatott versek
Bodó Csiba Gizella: Hoztam olajágat.
Fetykó Judit: Az úton
Fetykó Judit: Hársfanyereg
Fetykó Judit: Rezenciók
Fetykó Judit: Szabad áramlások
Kamarás Klára: Anica
Kamarás Klára: Arcok a múltból
KamarásKlára: Álmok asszonya
Kamarás Klára: Derűlt égből…
Kamarás Klára: Mária lányai
Kamarás Klára: Miböl lesz a cserebogár
Kamarás Klára: Napraforgók
Kamarás Klára: Orchideák
Kamarás Klára: Pepita füzetek
Kő-Szabó Imre: Életfotók betűkkel írva
Kő-Szabó Imre:
P. Horkai Feri kocsmája
Lelkes Miklós:
Én már a nyárba vágyom át...
Nógrádi Gábor: Itt éltünk és haltunk
Ódor György: Magaddal szemben
Péter Erika: Túlhordott ölelés
Végh Sándor: A csend hangjai

Munkatársaink Honlapjai

Bodó Csiba Gizella
Csepeli Szabó Béla
Kamarás Klára
Kaskötő István
Ketykó István
Köves József
Nógrádi Gábor
Pápay Aranka
Péter Erika

Ajánlott Honlapok

Ezredvég
Hetedhéthatár
Irodalmi Epreskert
Koday László
Magyar Elektronikus Könyvtár


1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
elfeledettek
  Manipuláltak
vagyunk, semmiben sehogy sem hiszünk,
ezért, így lett meggyőzhető szívünk,
  mert csak a tárgyak,
az ehető és hordható a fontos –
hozzá kevernek minket az alomhoz.

  Jót elfogadni
veszélyes, mert akár rossz is lehet –
gyanakszunk, kétkedünk, s nincs felelet,
  s nincs mit foganni.
Elfogyunk mi mind, hasztalan fogyasztók,
valahova, mert a semmibe tartók.

  Ami lehetne,
mint a lehetetlen, éppúgy riaszt,
gyógyszerként kapkodja ki ezt, ki azt
  a torz teherre,
mi lelkünk nyomja s borítja tudatunkat:
a személyt és már tévelygő fajunkat.

  Oda a tervek,
s vesztenek majd a bárgyú győztesek,
együtt halál-kráterbe ömlenek
  örök selejtnek. –
Hogy bizakodjunk, jó volna bizonyság:
látni önmagunk emberi mivoltát.
.
Asperján György
Manipuláltak vagyunk
Gondjaimat most, mint golyó a tekebábut
könnyedén félrelököm.
Pedig, ha tudnátok, milyen végletesen
Teli van már a tököm…

Nemcsak a gondokkal, saját életemmel,
Barátaimmal és ellenségeimmel,
Szomszédjaimmal és üzletfeleimmel…

De a hazugsággal, tengernyi reklámmal,
pornográfiába csúszó gaz népámítással
államtitkárokkal és Übü-királlyal
EU-konformmá lett ősz moszkovitával,
sunyi kereszténnyel és dörzsölt zsidóval,
népe vérét szívó  “nemzeti” zsivánnyal,
Árpád-sávos nyilassal,  bősz cionistával
vallással és mosóporral házalókkal,
pénzért tüntetőkkel, eszmét árulókkal,
a sok kopasz, kigyúrt, baltaarcú kannal
alkotmányozással és Szent-Korona tannal
Fradissal-Dózsással és akárki mással…

Akik miatt  számomra már nincsen más öröm:
Elfeledni mindegyiket és meginni a söröm…
Kajuk Gyula
Az egyszeri választó sóhaja
Mendelsshon
Serenade és Allegro
Már nem vehetik tőlem el
a mozdulat dacos nyugalmát,
amellyel Évától az almát
tudatosan fogadtam el,
nem a kísértés vitt bele
az eredendő bűnbe minket,
csak már halálra keserített
az Isten cukros Édene.

Már nem vehetik tőlem el,
hogy meg nem szaggatom ruhám, mert
a helyezkedő, stréber Ábelt
agyoncsapnám újból, ha kell,
s az égő Káin-bélyeget
örök rendjelként hordom immár,
hisz gyilkos indulataimnál
nagyobb bűn az, ha térdelek.

Már nem vehetik tőlem el,
hogy lázadó lator lehettem
Krisztustól balra a Kereszten
s nem fogadtam az üdvöt el,
mikor a végső pillanat
megállt, hogy még imára fogjon,
de a káromlás volt a dolgom –
s én híven tettem dolgomat.

Baranyi Ferenc
ANTIKRISZTUS
Magyar vagyok.
Ezt vállalom.
Ezer-év gőgje nem lóg vállamon,
mert jól tudom,
hogy sem különb,
sem rosszabb nem vagyok,
mint bárki,
hát nem hagyom magam kizárni
onnan,
hol mindig önként voltam
jóban-rosszban.

Kamarás Klára
Magyar vagyok
már érezni lehet a tavasz illatát,
szinte a levegő is lélegzik,
egy csövesen  zsírosat izzad a kabát,
ami volt, lassan újra létezik.

déltájt napfény süti a bérházak falát,
a villamos  is sárgább, mint szokott,
vidáman billeg a Körút kövér hasán,
bár Budáról még hideget sodor.

a kirakatokban tarkábbak  a ruhák,
íze van a mozdulatlanságnak,
és oly frissek a próbababák,
nyakukban édeskék selyemsálak.

néhány üzletben télvégi leárazás,
kassza csilingel, filléres öröm,
odabent a Gyorskocsi utcai kurvák
kezén  csók helyett  törött műköröm.

a Margit-hídon állva  lefelé nézek,
hallgatom a jégtáblák kongását,
mielőtt mohó örvénybe  pördülnek
a part  kőszakállát borotválják.

tovább indulok, már látszik  az alkonyég,
fény csorog  rám a felhők  résein,
arcomon az árnyak tüdőszínű lepkék,
csendtörők koppanó lépteim.

Fövényi Sándor
Körúti tavasz
Az égi pályaudvart betemették
a forgalomból kivont galaxisok.
Itt-ott tekergett bennük némi festék,
fogyó fényként nyelték hatalmas sírok.

Egyszemélyes pullmanfülkék az esték,
képernyőn szűrődik egy-egy halk szitok:
-Dezsavű ,de csak a jegyet keresték,
a kalauznak már semmi nem titok.

Emlékek futnak, a film is megszakad.
Kopogás, majd egy hang szól, hogy -Nem szabad!
Az idő a semmi jegyén hagy lyukat.

Nincs már Orion, hol Nagy Kutya ugat,
sem állítható kar, meleg vagy hideg,
Teremtőt játszik egy tétova ideg.
Pődör György
VAKVÁGÁNY A VÉGTELENBE
Utam végére odáig jutottam,
ameddig a sok „futottak még”,
akik csupán félszívvel tettek-vettek,
mégis nekik lesz könnyebb a vég.

A sorsom nem tett vakká vagy süketté,
a tér, s idő, amelyben éltem
adott is nekem és vett el egyaránt,
voltam bátor, s ha kellett, féltem.

Indultam lentről, semmivel kezemben,
árokparton sosem hevertem,
dolgoztam ésszel, sokszor két kezemmel,
ha hagytak, szeretve szerettem.

A sorsom volt, hogy lettem, ami lettem,
vállaltam, ezt adta az élet,
adott családot és égő szerelmet,
célokat, amelyekért égjek.

Már nem dalolgatok, mert fogy a papír,
és babért sem osztanak érte,
hát ennyi volt, már nincs miről mesélni,
minden mesének egyszer vége.
Szeicz János
Ennyi volt
Flamingók és medúzák ,
Arányos testben, pompás
Szürke marhák szarvaira tűzve
Égi világ csillagos zászlaja;
Az állatoknak is itt van otthona!
Lehet, hogy csak gyűszűnyi térben,
Lehet, hogy száz mesét ringató
Tengerfenéken, lehet fák hegyén,
Barlangszáj-csendben,
Együtt kell, éljünk e földi rengetegben!
Úgy kapták ők is, ahogy az ember;
Jókedvűn alkotott szerelemben,
Évmilliók lassú forgásában,
Egymás közelében félőn, vagy bátran,
Vadászón, vagy vadászottként
     éden vadonban.
Földi otthonunk csodás dizájn ere
Kinek felfoghatatlan a képzelete,
Milliárd színt és formát adott,
Mindünknek rendelte; ez legyen otthonod!
Együtt, egymás mellett, békében lakjatok,
E kék csillag hajlékban albérlőim vagytok!
.

Bodó Csiba Gizella
Egy Földön, együtt…
Egy igencsak bátor
kisnyugdíjas reggel kikelt önmagából.
S künn a parkban maga köré rántott
pár hasonszőrű aggot, ki épp arra járt ott,
hogy mint hasonszőrű kopott szellem,
szónokoljon kis-nyugdíja vérszívói ellen.
Mivelhogy harcos aktivista volt Ő régen,
fölállt egy rozoga székre, mi ott volt éppen.
S a nagy igazságot ekképp kiáltotta szét:
- Emberek!... mindjárt fö... fö... fölborul a szék!

M. Laurens
A KISNYUGDÍJAS SZÓNOKLATA
A nap még csak éppen ébredezett, amikor terepszemlére indultam, különböző utcákba fordultam be és ki, mert bár úgy éreztem, eléggé ismerem a várost, mivel itt születtem – az egyik csendes utcában az én szülőházam is ott álldogál–, de hát a város képe az eltelt évtizedek alatt sokat változott, mert ismeretlen házak, lépcsők előtt is elhaladtam. Akiket fel akartam keresni, azoknak megvolt a címük, felírták nekem a nevekkel együtt, de kiderült, hogy nehe-zebben tudok rájuk találni, mint ahogy azt elképzeltem.
Verasztó Antal
Látogatóban
..................
A. Turi Zsuzsa: A szó
Bittner János: Varázslat
Bokros Márta: Elfogadom
Dél Tamás: Szavannán
Dobrosi Andrea: Éjfolt
Fetykó Judit: Álomban
Hajnal Éva: Valami
Kolev András:Újra
Kő-Szabó Imre: Az öreg temetőőr
Lelkes Miklós: A giccs
Márkus László: Triptichon
Nógrádi Gábor: Lili a kóbor eb
Nyakó Attila: Leárazás
Péter Erika: Burjánzások
Pethes Mária: A táj ikonja
Rada Gyula: Hat anakreoni sor
Sapa Brown: Paradox
Soós József: Városszéli utcák
Tiszai P. Imre:
A szegénységnek szaga van

Köves József
rovata
Viahar Béla
versek